Megható történetek

Eurüdiké, Orpheusz kedvese kígyómarás áldozata lett. Orpheusz fájdalma olyan nagy volt, hogy leszállt Eurüdikéért az Alvilágba is. Amikor megénekelte Hádész és Perszephoné elött Eurüdiké iránti szerelmét, visszaengedték a lányt a földre, de egy feltétellel: csak úgy haladhatnak az őket vezető Hermész mögött, hogy Orpheusz nem néz vissza a mögötte lépkedő Eurüdikére, amíg ki nem jutnak az Alvilágból. Orpheusz azonbannem volt képes kiállni ezt a próbát, és hátratekintett, ezzel örökre elveszítve kedvesét. Megpróbál ugyan újból lejutni az Alvilágba, de a csoda nem ismétlődött meg.

Püramosz és Thiszbé titokban találkoztak, mert két, egymást ősidők óta gyűlölő családból származtak, és szüleik ezért ellenezték kapcsolatukat. Az egyik ilyen titkos találkozó alkalmával a még egyedül levő Thiszbé megijedt egy oroszlántól, és fátylát hátrahagyva menekült. Amikor Püramosz odaért, meglátta a fátylat marcangoló oroszlánt, és azt hitte, hogy a fenevad felfalta Thiszbét. Elkeseredésében kardjával véget vetett életének, majd a visszatérő Thiszbé is ugyanígy tett.

Didó fiatalon feleségül ment a föníciai Szükhaioszhoz. Didó ekkor híveivel együtt Afrikába ment, és ott megalapította Karthágót. Szívesen befogadta a tenger által Karthágóba sodort Aineiaszt, aki iránt hamarosan szerelemre gyulladt. Érzelmei viszonzásra találtak, de Aineiasznak Zeusz parancsára tovább kellett utaznia. A kétségbeesett Didó öngyilkos lett. Amikor Aineiasz leszállt az Alvilágba, találkozott Didó árnyával is, de a sértett királynő gyűlölködve futott el tőle.

Leandrosz Abdüloszból, a Hellészpontosz kisázsiai partjáról származott. Beleszeretett Héróba, Aphrodité istennő papnőjébe, aki a Hellészpontosz tulsó oldalán, az európai részen élt egy toronyban. A két szárazföldet elválasztó tengerszorost Leandrosz minden este átúszta. Az utat az a lámpás mutatta neki, amelyet Héró kiakasztott a torony ablakába. Egy viharos éjszakán a lámpást elfújta a szél, Leandrosz elvesztette az irányt, és a tengerben lelte halálát. Holttestét a hullámok éppen a torony alatt sodorták partra. Héró megpillantva halott kedvesét levetette magát a toronyból. Leandrosz holtteste mellé zuhanva halt meg.

Pszükhé gyönyörű halandó királylány volt. Szépségét sokan dicsérték, egyesek Aphrodité fölé helyezték. Az ezen feldühödött Aphrodité megparancsolta Erósznak, hogy nyilaival gyújtson legyőzhetetlen szerelmet Pszükhé szívében a legrútabb teremtmény iránt. Erósz azonban megpillantva a gyönyörű leányt, maga lobbant iránta szerelemre. A delphoi jósda azt a parancsot adta Pszükhé apjának, hogy leányát tegye ki egy sziklára áldozatul egy sárkánynak. Erósz azonban a leányt elragadta a sziklákról, elhelyezte egy fényes palotában, és az éj sötétjében kereste fel. Kilétét azonban nem fedte fel, sőt óva intette Pszükhét, hogy ezt kutassa. Egy ideig nagy volt Pszükhé boldogsága, de az őt meglátogató nővérei gazdagságát és örömét irigyelve arra bíztatták, hogy igyekezzen megtudni kedvese kilétét. Pszükhé a legközelebbi éjjel lámpával megvilágította alvó kedvese arcát, és közben egy olajcsepp Erósz vállára hullt. Az isten felébredvén szemrehányásokkal illette a leányt, majd nyomtalanul eltűnt. Pszükhé a keresésére indult, s vándorlása során eljutott Aphrodité palotájába. Az istennő szolgaságba vetette a leányt, és több feladatot rótt ki számára. A legnehezebb az volt, hogy szálljon le az Alvilágba, és Perszephonétól hozzon el egy szépítőszeres dobozkát. Pszükhének sikerült a feladatot elvégezni és az Alvilágból visszatérni, de kíváncsiságában kinyitotta a szelencét, és az abból előtörő bódító illat miatt ájultan zuhant a földre. Erósz, aki kedvesét észrevétlenül követte, életre keltette, majd kiengesztelte Aphroditét. Zeusztól halhatatlanságot kért Pszükhé számára. Pszükhé így az istenek közé emelkedett, és Erósz felesége lett.

Szelené kétlovas ezüstfogaton halad végig az éjen. Éjszakai útján a Latmosz hegy főlött megállítja kocsiját, hogy meglátpóogassa szerelmesét, Endümiónt, akit Zeusz örök alvással büntetett. Hiába csókolgatja fényével Szelené alvó kedvesét, sose sikerül felébresztenie. Ezért olyan szomorú a Hold és fénye.

Thészeusz Krétára ment, hogy megölje a Minótauruszt. Ott megszerették egymást Ariadnéval, Minósz király lányával. Ezért Ariadné egy varázskarddal hozzásegítette Thészeuszt, hogy legyőzze a Labirintusban élő Minótauruszt, és egy fonállal segítette, hogy megtalálja a kivezető utat. Ezután a megmentett athéniakkal és Ariadnéval együtt útnak indult Athén fele. Útközben megálltak Naxosz szigetén. Innen Ariadné nélkül indult tovább, mivel Dionüszosz közölte vele álmában, hogy ő akarja a lányt feleségül venni. Emiatti bánatában Thészeusz hazatértekor elfelejtette kitűzni a győzelmet jelentő fehér zászlókat. Apja, Aigeusz emiatt azt hitte, hogy fia meghalt, és kétségbeesésében tengerbe vetette magát.

Alpheiosz folyóisten beleszeretett Arthemiszbe, de megtetszett neki Arethusza nimfa is, aki csak úgy tudott elmenekülni előle, hogy Arthemisz forrássá változtatta. A forrásvizet elnyelte a föld, hogy Alpheiosz még így se tudjon egyesülni vele.

Daphnisz megismerkedett egy pásztorlánnyal, Nomiával, és beleszeretett. Örök hűséget fogadott neki. Egy királylány azonban elcsábította, és megszegte fogadalmát. Haragjában Nomia megvakította Daphniszt, aki bánatában levetette magát egy szikláról.

Ékhó nimfa volt. Fecsegő természete és bőbeszédűsége miatt Héra megbüntette: nem tudott megszólalni elsőként, csak a mások által kiejtett szavakat ismételhette meg. Ékhó beleszeretett Narkisszoszba. A daliás ifjú nem viszonozta érzéseit, ezért bánatában visszahúzódott a vadonba. Egyre fogyott, és a végén csak a hegyek közötti bolyongó panaszos hangja maradt meg.

Teirésziasz jós elárulta Narkisszosz anyjának, hogy fia akkor lesz boldog, ha sohasem ismeri meg magát. Ez a szép, de társtalanul bolyongó ifjú, akárcsak a többi nimfa közeledését, elutasította Ékhó szerelmét is. Az elutasítottak kérésére Aphrodité, mások szerint egyik nimfa átka következtében Nemezisz büntette meg: egy forrás vizében megpillantotta önnön képmását, és saját magába szeretett bele. Addig bámulta önmagát a forrásban, amíg elsorvadt. Árnyképe pedig még az Alvilág folyójában is önmagát nézegette.

Hippolütosz Artemisz vadászistennő tisztelője volt, szenvedélyes vadász. E szemrevaló fiatalember a szerelmet megvetette. Aphrodité, a szerelem istennője megbüntette ezért. Mostohaanyjában, Phaidrában szerelmet ébresztett a fiú iránt. Hippolütosz visszautasította Phaidrát, aki Thészeusznál, a fiú apjánál megvádolta, hogy Hippolütosz el akarta csábítani. Thészeusz haragra gerjedt, és kérte Posszeidóntól, hogy büntesse meg a csábítót. Posszeidón egy bikát küldött Hippolütosz lovai elé. A megbokrosodott lovak halálra hurcolták a szerencsétlen ifjút. Phaidra bevallotta férjének, Thészeusznak az igazat, majd öngyilkos lett.

Kephalosz és felesége, Prokrisz igen szépek voltak, és mindketten szenvedélyes vadászok. Egyszer Éósz elragadta Kephaloszt szeretőjéül, de a férfi hűséges maradt Prokriszhoz, és könyörgött a hajnalistennőnek, hogy engedje el. Éósz teljesítette kérését, de azt tanácsolta Kephalosznak, hogy győződjön meg felesége hűségéről. Kephalosz álruhában tért haza, és idegenként megpróbálta elcsábítani Prokriszt. A nő kezdetben ellenállt, de amikor az idegen ajándékokkal kedveskedett neki, engedett a csábításnak. Kephalosz ekkor felfedte magát, Prokrisz pedig szégyenében elbújdosott. Kephalosz addig kereste, amíg rá nem talált, és kibékültek. Boldogan éltek mindaddig, amíg Prokrisz az erdőben sétálgatva meg nem hallotta, hogy a vadászó Kephalosz Nephelét szólongatja. Kephalosz az enyhet adó felhőistennőre gondolt, hogy az árnyékában hűsölhessen, Prokrisz azonban azt hitte, hogy férje kedvesét szólítja. Kephalosz észlelvén annak a bokornak a rezzenését, amely mögött Prokrisz megbújt, elhajította gerelyét, és az halálra sebezte a nőt. A haldokló Prokrisznak elmagyarázta az igazat. Ezzel enyhített felesége végső percein.

Philémón és Baukisz szegény, idős házastársak voltak. Gazdagon megvendégelték az egyszerű halandó képében vándorló Zeuszt és Hermészt, akiket a jómódú falubéliek közül senki sem akart befogadni. Végül az istenek felfedték kilétüket, és elhatározták, hogy megjutalmazzák a házaspárt, megkérdezték őket, hogy milyen kívánságukat teljesítsék. Philémón és Baukisz azt kérték, hogy egyszerre vigye őket magával a halál. Az istenek teljesítették kívánságukat: életük végén fákká változtak.